1.
Kávéházba, mulatókba jártunk, éjfél után a kis nőkre vártunk
VÃg cimborák, hangos nótaszóval locsoltuk az utcát pezsgÅ‘s borral
Kis szobámban vÃg mulatás járta, a holnapot ágyba egy se várta
Reggel felé kisöpörtük őket, szélnek engedtük a kicsi nőket
Rfr
A húsz éves kor, leány és bor, csókba forrt éjszakák
VÃg cimborák, lumpok, léhák, elmúlt az ifjúságunk szép tavasza
A hajunk fehér, szÃvünk sem kér több izzó éjszakát
Az életünk, mint csillag fut, mindenki ide jut.
2.
Kis levelek hÃvtak napról–napra csókos, drága, diszkrét randevúkra
Selymes hajak, rubinpÃros ajkak, napról–napra emlékeket hagytak
Fehér, glasszé drága, kicsi kesztyűt emlékül a többi közé tettük
Gyorsan elmúlt a ma és a holnap, mámorunkból csak egy kesztyű maradt
Rfr
A húsz éves kor, leány és bor, csókba forrt éjszakák
VÃg cimborák, lumpok, léhák, elmúlt az ifjúságunk szép tavasza
A hajunk fehér, szÃvünk sem kér több izzó éjszakát
Az életünk, mint csillag fut, mindenki ide jut.
3.
Egyszer aztán csak mindennek vége, elhagyottan megyünk fel az égbe
A kapuból vissza–vissza nézünk, minden emléket visszaidézünk
Búcsúcsókot küldünk a kis nőknek, elfeledni sosem tudjuk őket
Angyalokkal mulatunk majd éjjel, a csillagok hullnak szerteszéjjel
Rfr
A húsz éves kor, leány és bor, csókba forrt éjszakák
VÃg cimborák, lumpok, léhák, elmúlt az ifjúságunk szép tavasza
A hajunk fehér, szÃvünk sem kér több izzó éjszakát
Az életünk, mint csillag fut, mindenki ide jut.