Egy régi álomkép,
A múltat tépi szét,
De reggel újra szép.
A sötét és a fény,
Lassan megbékél,
A magány társra vár.
Segít megtisztulni,
Az álmot széppé tenni,
Próbálj útra kelni,
Vissza már nem hív semmi.
Lépd át,
A gyönyör ajtaját.
A hajnal szépül már,
A remény visszavár.
Szürke fátylon át,
A bomló láthatár,
Árnyad hatja át.
Az ájult ébrenlét
Sápadt lázban ég,
De reggel újra él.
Színes árnyjáték,
Ázott félve fonott kép,
Őrzött csend a táj,
Érzem, furcsán lüktet már.
Körbe zár,
A fényeken túl,
A hajnal vár.