Árnyékmadár az ég színén,
Sötét felhők borús ölén.
Átlátok szárnyadon,
Naptól izzó tájakon.
Szürkéskék itt fent az ég,
Egy üldözött tervben mást szeretnék.
Emlékét láthatom,
Féltve őrzött tárgyakon.
Miért nem látszik a szándék,
Szomorú játék,
Magányos szenvedély.
Kétszínű világ
Egyszerű oldalán
Még nevet az árnyék
És szenved, kit ér.
Egyszer talán enyhül a jég,
A Semmibe olvad
Eltűnt évek tengerén,
Vágyam bársonyszőnyegén.
Éjszínű éden, mely oly régóta vonz,
Óceán mélység,
Érzés, szomj és lüktetés,
Gyönyör és hideglelés.