Állok a parton, nézek csak réveteg
A hajón, alakod a távolból feldereng.
Kendők könnyed tánca, szívbe markoló
Elmész messze, fülembe a búcsúszó.
Itt állok egyedül, búsan egymagam
Összezárt ajakkal, már nincs is szavam.
Nézem a forgó víz körkörös táncát,
S a hajó, lassan felhúzza, öreg láncát.
Még egy utolsó intés, szememmel feléd
Üzenem néked, várlak.. tudd.. reméld..
Gördülő könnyeim arcomat mossák
Sóhajod a szellők, csak felém hozzák.
Szememet a szél hajammal rejti
Hulló könnyeim nem látja senki
Reszkető ajkamat, némítja fájdalom
Intek egy utolsót, s feléd száll sóhajom.
Mikor látlak újra? Még nem tudom
Megárvult szívemben égő a fájdalom
Hónapok, évek, mi várnak majd reám
Magányos évektől, mosolytalan a szám.