Mondd el! Mi ez az érzés?
Itt újra, rabul ejt a vágy…
Itt fenn, a Tejút szélén
Érzem, soha nem nyílik, virág…
Csillagfény, nekem a lámpa
Mert most is, hozzád visz az út
Tudom, Te is érzed,
Hogy innét, már nincsen visszaút…
Sejtelmes fényével a Hold
Ma is újra fátylat borít Ránk
Csodálom, ó szüntelenül
Fémesen csillogó kis szád.
Ó, de ballagok tovább az utamon
Ott lenn a Vénusz, hogy ragyog
Fehér minden, itt a Tejúton
És a csillag úton egyedül vagyok.
Megbénít a varázslat
Hogy ezüstszürke szemed, hogy ragyog
Halványkék neonfényben
Titkos kicsi jeled, én vagyok.
Jöjj hát, száraz az ajkam
Csókoddal égesd el a szám
Csillag réten megpihenve
Fénylő szemeiddel nevess rám.
És a Földet kívülről ha nézzük
Hol létezik a jó és a gonosz
Csillagport hintsünk le rájuk
És eltűnik a Földről a rossz.