Sápadt arcom, fájdalmam rejti,
Meddig tart e gyötrődés?
Míg szívem felejti.
Ki tudja….
Várni a sorstól a feloldozást,
S érezni újra, valami mást.
Elveszett minden
Miben hittem én
Útjaink elválltak
Tavaszunk kezdetén.
Miben higgyek ezek után…
Ha gyötrődve nézek a tegnapok után.
Megyek az emlékeim nyomában
Ülök csak csendesen, komor magányban.
Refr:
Csak az eső hoz nékem
Hűsítő simítást
Csak az eső mossa el
A nagy csalódást.
Lemossa arcomról, ami fáj
Most hallgatok még csendben,
Szívemen a zár.