Ristorante
Anconai szerelmesek /musical/
Emlékszem, milyen nagy dolog
volt egyszer,
hogy a kávézómat megnyithattam én.
És úgy éreztem, kastély lett a ház!
Reggeli kávé, reggeli zsömle
DORINA, AGNESE:
A bolt neve új, hű de nagy úr!
GIOVANNI:
Néha egy úr jön,
és néha egy donna
Egyszer egy donna, kedvesen mondta:
GIOVANNI:
Pihenni járni ide nyaranta,
sehol sem lenni kis ristorante.
Pedig ha lenni, ennék is benne,
emlék is lenne, oly kedves és szép!
Vár egy ristorantét!
Nyithatnék meg egyszer én,
jönne ifjú, jönne vén!
Sok úr, sok donna!
DORIN, AGNESE:
Madonna-donna-donna-donna-donna!
GIOVANNI:
Vár egy ristorantét!
S benne én az úr,
szék meg asztal, minden új
Jaj, de szép is volna,
ha nem csak álom volna,
jaj, de szép!
Ti voglio bene,
jót enni benne
DORINA, AGNESE:
Hűha az annya, gnocchi, lasagna!
GIOVANNI:
Néha egy úr jön
és néha egy donna
Így szól a donna, kedvesen mondja:
pihenni járni ide nyaranta,
ez lenni kedvenc kis ristoranta,
ilyen jót enni, hiányzik semmi,
tulaj is lenni, de ennivaló!
Vár la lavorare!
MINDENKI:
Lavora, lavora!
Ma stasera te si fa, una donna dicera
Vár la lavorare!
Lavora! Lavora!
Ma da scosi batore, farrei questa in siena da te!