A vilanydrótok fölött mély tavaszi
hangtalanságban úsznak a koraszült
zivatarfelhők
könnyezni hivatott millió szemük
néz végig rajtad és rajtam
elvesztünk rég, de megszülethetünk újra
hol van hát aki vár
térdelve várom én, amit mond rólam
az Isten
az ítélet tán túl kemény, de
megbocsátással ér véget
színtelen álom - csókolta arcom
földszagú hajnal - túl idegen.
tarkódra szénparázs
túl idétlen korban élek
szúrd szemed, hogy többet láss
tartogat még jót az élet
színtelen álom - csókolta arcom
földszagú hajnal - túl idegen.