Bajszos angyalok (közr.: Háborgató Maszkura)
FankaDeli
Ez az utolsó dal mára nektek gyerekek... ez az utolsó dal,
Maszkura piszka - Háborgató, meg az F, az A, az N, a K, az A...
Apám ügyvédet akart belőlem, anyám zongoristát,
Helyette meghívtam egy sörre a Maszkurát meg a Pistát,
Fejemben ezernyi listát állítottam össze vágyakról,
Lányok viszont-szerelméről, tárgyakról, sikerről,
Kicsim ez az utolsó mese jegyezd meg örökre,
Itt egyből irigyek lesznek rád, a nagyi mesélt a gyarlóságról,
Aztán akkora baromságokat mondott a kántor, majdnem leütöttem,
Nézd meg mi lettem, az éjszaka gyermekei mögöttem,
Majd álmodban te is nevetsz magadon vagy sírsz,
A világ előtt bemutatkoztál, lépsz, hisz a magányba menekül mindenki,
Ott maradt nekünk csupán csipetnyi menedék,
Gyere kenek még egy zsíroskenyeret, lilahagyma magyar zászló,
És egy utolsó dal mára nektek gyerekek,
Pizsiriadó, Fanka Feri meg Szabi a Bíró,
Mi zenélünk amíg dobog a szívünk,
Nekünk ez így jó, nekünk így jó
Refr.:
Ez az utolsó dal mára nektek gyerekek,
A Szabi és a Feri most itt veletek,
Bár borostás a bőr, belül kicsiny vagyok,
Puszi na meg bajszos angyalok,
Az utolsó dal mára nektek gyerekek,
A Szabi és a Feri most itt veletek,
Bár borostás a bőr, belül kicsiny vagyok,
Puszi na meg bajszos angyalok,
Testvérem, híveim, Maszkura intéz hozzátok pár sort,
Múlt héten még iszákosként most meg félig józanul mondom a szót,
Bámészkodom fejemből ki, hulla fáradtan elmélkedem,
Kezem az írószeren, s egyben szerelmesen,
Fogom szenvedélyesen halmozok betűket ezerrel,
Szótváltok, mondókám, pozitivan ér el,
Háborgató vérrel két ütős mancsom hangoztat chanson-t,
Kőházy delikát ízről mesél mesés hiphappot,
Én meg ágyad mellet nyomom a harmónika gombot,
A kedvesen felcsendülő monoton altató dallamot,
Mert Szabolcs ja bocs, csak ezt tudja,
És bocsánat nélkül fújja, csak erről álmodoztam,
Tehát ez lettem, a franc tudja,
Tüdőmön Pannóniakátrány, nincs semmiféle hátrány,
Három éjjel, három nappal szilva pálinkázás,
Pistuknak hányás, nekem mindennapos dalolás,
Mindig nyújtom gyerekek,
F A N K A, Maszkura bajszos angyalok,
Jó éjt nektek...
Refr.
Szerettem volna lenni filmsztár,
Mindig azt mondták, a szemem, mint a kristály,
De a bicepsz zéró, ha valaki kérdőre vonna,
Neked álmodozni mért jó? Ne szólj, csak mosolyogj,
Én egy reppes gyerek lettem, de ha pár sorommal örömet okozok,
Már megérte minden, megérte az a rengeteg hátamba mártott tőr,
Az a rengeteg kör pia, bár Fankának még manapság is lukas a zoknija,
A gyűlölet csak gyűlöletet szül, az ördög pedig füled mögött
A kispolcon ül és vár, bár már üres a bár, laposüveg elő, korty,
Aztán jóéjt, ma is elvertem minden lóvét,
Vágod a magamfajta kópét, yo, a magunkfajta kópét...
Refr.
Maszkura piszka - Háborgató, meg az F, az A, az N, a K, az A...
Apám ügyvédet akart belőlem, anyám zongoristát,
Helyette meghívtam egy sörre a Maszkurát meg a Pistát,
Fejemben ezernyi listát állítottam össze vágyakról,
Lányok viszont-szerelméről, tárgyakról, sikerről,
Kicsim ez az utolsó mese jegyezd meg örökre,
Itt egyből irigyek lesznek rád, a nagyi mesélt a gyarlóságról,
Aztán akkora baromságokat mondott a kántor, majdnem leütöttem,
Nézd meg mi lettem, az éjszaka gyermekei mögöttem,
Majd álmodban te is nevetsz magadon vagy sírsz,
A világ előtt bemutatkoztál, lépsz, hisz a magányba menekül mindenki,
Ott maradt nekünk csupán csipetnyi menedék,
Gyere kenek még egy zsíroskenyeret, lilahagyma magyar zászló,
És egy utolsó dal mára nektek gyerekek,
Pizsiriadó, Fanka Feri meg Szabi a Bíró,
Mi zenélünk amíg dobog a szívünk,
Nekünk ez így jó, nekünk így jó
Refr.:
Ez az utolsó dal mára nektek gyerekek,
A Szabi és a Feri most itt veletek,
Bár borostás a bőr, belül kicsiny vagyok,
Puszi na meg bajszos angyalok,
Az utolsó dal mára nektek gyerekek,
A Szabi és a Feri most itt veletek,
Bár borostás a bőr, belül kicsiny vagyok,
Puszi na meg bajszos angyalok,
Testvérem, híveim, Maszkura intéz hozzátok pár sort,
Múlt héten még iszákosként most meg félig józanul mondom a szót,
Bámészkodom fejemből ki, hulla fáradtan elmélkedem,
Kezem az írószeren, s egyben szerelmesen,
Fogom szenvedélyesen halmozok betűket ezerrel,
Szótváltok, mondókám, pozitivan ér el,
Háborgató vérrel két ütős mancsom hangoztat chanson-t,
Kőházy delikát ízről mesél mesés hiphappot,
Én meg ágyad mellet nyomom a harmónika gombot,
A kedvesen felcsendülő monoton altató dallamot,
Mert Szabolcs ja bocs, csak ezt tudja,
És bocsánat nélkül fújja, csak erről álmodoztam,
Tehát ez lettem, a franc tudja,
Tüdőmön Pannóniakátrány, nincs semmiféle hátrány,
Három éjjel, három nappal szilva pálinkázás,
Pistuknak hányás, nekem mindennapos dalolás,
Mindig nyújtom gyerekek,
F A N K A, Maszkura bajszos angyalok,
Jó éjt nektek...
Refr.
Szerettem volna lenni filmsztár,
Mindig azt mondták, a szemem, mint a kristály,
De a bicepsz zéró, ha valaki kérdőre vonna,
Neked álmodozni mért jó? Ne szólj, csak mosolyogj,
Én egy reppes gyerek lettem, de ha pár sorommal örömet okozok,
Már megérte minden, megérte az a rengeteg hátamba mártott tőr,
Az a rengeteg kör pia, bár Fankának még manapság is lukas a zoknija,
A gyűlölet csak gyűlöletet szül, az ördög pedig füled mögött
A kispolcon ül és vár, bár már üres a bár, laposüveg elő, korty,
Aztán jóéjt, ma is elvertem minden lóvét,
Vágod a magamfajta kópét, yo, a magunkfajta kópét...
Refr.
kapcsolódó videók
