Javert:
Hát mégis megtettem mit kért,
Megtettem azt, mit soha még.
Vétkeztem, megszegtem a törvényt,
Hisz futni hagytam, és nincs rá mentség.
Jobb lett volna, ha ott megöl,
Jogában állt.
Megfosztva becsületemtől,
Az életem pokollá vált.
Van-e más igazság?
Erősebb a törvénynél?
Miben hisz egy ilyen bűnös?
Felmentést kitől remél?
Hogy éljek kételyek közt én?
Kit kétség sosem kínzott még?
Kőből volt szívem és most reszket,
A világ eltűnt, megnőtt az árnyék.
Mennyből vagy pokolból jött ő?
Honnét tudnám?
S ő tudja-e azt, hogy megölt?
Azzal, hogy megmentőmmé vált.
És most nyelj el sötét éj,
Jeges űr, tajtékzó ár,
Haragosan zúgj habzó örvény,
Túl a semmi korlátján!
Az a világ nem kell már,
Mely a tiéd Jean Valjean!
Legyek porrá, semmivé,
Nincs már út, mely énrám vár!