Föld mögé bújt csendben már a fény,
Az égen nincsen más, pár csillag szaladgál.
A jelmez mögött más van, nem csak én
Felébred egyszer tán, s majd magára talál.
Hányszor szalasztottam el,
amit a hajnal suttogva ígért.
S hányszor felejtettem el,
hogy egy tiszta szó, s érintés, mindennél többet ér.
Minden éjjel számadást kíván,
Az úton, min indultál, mondd meddig jutottál?
Megvan még, vagy változott a cél?
Él még a jó szándék, vagy átalakult már?
De érzem, magamban hinni kell, a semmiből majd így lesz minden.
Holnaptól sok új kaland sok új barátság vár,
A mából már indulnom kell.
Holnaptól majd megváltozik úgyis a világ,
S a szavakból új mondat épül fel.
Az idő cseppje zúdúl, mint a víz
Folyóvá duzzad majd, nincs megállás
Lelassul, ha az óceánba ér
De mégis visszatér,S felhőként égbe száll.
Az élet egy örvénylő spirál, csak rajtad áll, a tegnapból hogy lépj át.