Feketén – fehéren (Kinek ahogyan tetszik…)

Feketén - fehéren színtelen az élet.
Akad akinek öröm, és van, akinek végzet.
A lényeg, hogy állandó legyen itt a vita,
pedig olyan ez a téma, mint átlátható szita.
Neked ez a hip-hop, ez a fájó fogalom.
A gyökere a tét, de jobb ha nem is akarom
én megérteni, ami senkire se hallgat,
a rap az a szokás, ami nem ismer hatalmat!

Refrén

Van akinek ez kell,
van akinek fogalom
ez az élet,
van akinek nyugalom.
Van akinek fehér a világ, ha nézem,
van akinek „talpig feketében”.

Lassan elindult a feketék között
mondanivalót közzétenni a sorok mögött.
Így útra kelt, minek a válfaja mára,
ha követed a trendet, tudd, hogy minek mi az ára!
Szól az a Dzsessz ami oda tesz (!),
nem is tudod hány zenének eleven alapja ez (!),
és jöhetnek az utak, ami valamit megmutat,
mint az R’n’B ami lelked után kutat,
vagy az underground hip-hop – az emberi kudarcok,
nem hiszem, hogy zenék között vannak a harcok!
Inkább az emberek közt, akik félre értik
a rap-et, a zenét, feketén - fehéren nézik!

Refrén

Azt mondták, hogy a hatvanas évek
a kezdete volt a nép - rapzenének.
Mások meg úgy vélik, afrikai törzsek
a rituáléban a ritmusra dőltek.
Hát nem tudom eldönteni, hogyan indult,
nekem még a Public Enemy volt, ha beindult.
Ő volt az első, a nyomornegyed élén,
akinek a szava ütött minden dala végén.

Refrén

Kilencvenes évek, a rap idehaza…
„Naughty by nature”-t hallgat a fiatal, és minden olyan laza.
Nem tudom, hol voltak akkor a sztárok,
kik fennhangon állítják magukról, hogy „tisztán látok!”
Hát így van ez manapság is tulajdonképpen,
hogy vitázunk a rap-ről, de csak feketén - fehéren.
Elmondjuk, mi lehet a jó zenének oka,
de minket is megillet a tévedésnek joga!
Szerintünk a stílusban benne az üzenet,
közzétenni magunkból egy társadalmi tünetet,
hogy nem vagyunk egyedül, közös a világunk,
színesebb a rap zene, mint ahogyan mi látunk!

refrén