Voltál a mélyben,
ám onnan égig szálltál,
s így telt el sok száz hosszú év.
Sok mindent láttál,
félelmed mégsem múlik
az élet óriáskerekén.
Mondd hányszor volt az élet csillogás,
repülés és hányszor zuhanás,
nevetés és hányszor zokogás.
- És minden ment tovább!
Mondd hányszor volt az élet szakadék,
ahogy csúnya, éppúgy csodaszép,
jól zárt börtön, s biztos menedék.
Az élet játék,
nyertél és néha csaltál,
s fájt néhány csúnyább vereség.
Fent minden csillog -
lentről már másképp látnád,
azt, ami fent szép mese volt.
Hányszor volt az élet szakadék,
ahogy csúnya, éppúgy csodaszép,
jól zárt börtön, s biztos menedék.
- És mégis, mégis szép!
Hányan jöttek, hányan tűntek el,
egyszer sokkal, másszor senkivel,
volt, hogy vártál, s nem jött senki el.
-És mindig megy tovább!
Hányszor volt az élet szakadék,
ahogy csúnya, éppúgy csodaszép,
hűvös négy fal, kéklô szabad ég.
- És mégis, mégis szép!
Hányan jöttek, hányan tűntek el,
egyszer sokkal, másszor senkivel,
hányszor fájt és nem múlt soha el.