Széles úton, sárga fények nyomán
úgy haladsz a sűrű éjben,
hogy oda se nézel már igazán.
Látod, így az autód lett a világ,
most semmi sem ér el hozzád,
most csak a zúgó csend ölel át.
Érzed, most jó egyedül.
Gondod a csendbe merül.
Nem kell a gáz, sem a fék.
Érzed, hogy jófele mész.
Itt a fák is úgy suhannak tovább,
mint ahogy egy pár év elrepül,
nem marad más, csak emlék és múlt.
Hosszú utad folytatódik tovább,
és amikor véget ér,
tudod, már minden jó, ami volt.
Vakított néha a fény,
Nem fogott mindig a fék,
Elsodort néha a láz,
Túl sok volt néha a gáz.
Emlékszel, volt, aki szólt..
Kevés volt, látod a szó.