Sándor Márton /EXAN/ - Elveszett Történet

BEVEZETŐ:

Ja ... elveszett .... .elveszett...

VERZE 1:

Hazudhatom, hogy jelentéktelen számomra már,
Rímek mögé bújva, egy sötét alagútban az érzés ketrecbe zár,
Nem ereszt engem, mondd "Miért kellett ezt tenned velem?!"
Mit ártottam, hol rontottam el az egészet, ezt csak te érzed...
Próbáltam veled lenni, benned hinni, mindent megtenni érted,
Egy halovány képzet sugallta, "Ne engedd el, talán mégis érett".
Volt ki helyettem mérlegelt, "Mondd azt neki, hogy: Ég Veled"
De engem szinte semmilyen szinten nem érdekel, rajtam ki nevet...
Lenézhetnek, ha akarnak, ellenállok a szavaknak, leperegnek rólam,
Szótlan csenddel tűröm, ha kell nekik elbetűzőm, mit érzek én irántad,
Szívvel-lélekkel SZERETLEK, IMÁDLAK...meghalnék, ha kérnéd...
Szerelmem vallomásaként szolgál e rémkép. Nézd! Nálam nincsen mérték...

REFRÉN:

Elveszett ez a történet? Nem értem miért történhetett...
Ez velem, mit tettem, mivel érdemeltem ki az egészet ?!
Néha-napján próbálom eltaszítani, elfeledni a képet, mik
Felvillannak a félhomályból, a pillanatnak élek, hol Szerelmi mámor
Borítja lelkem, köd belepte fátyol, s kiutam nem találom e kirekesztett világból.

VERZE 2:

Mondd! Miért vagy oly távol ?! Miért félsz tőlem?
Szerelmem veled szemben hevesebben lángol, mint előtte,
Amiben lehetett melletted álltam, akarva-akaratlan olyanná váltam,
Mit hihetetlennek találnak, "Mi a szándéka, ennek a srácnak?"
Intim a válasz, nincs mi ki támaszt, lassan magamba fordulok,
Egy meredek szakadék mélyére zuhanok, "Miért vagyok ilyen ostoba?"
Tudom, elveszett utakon nem juthatok már, a szíved szférájába soha!
Párhuzamos jelenekben át, próbálom áthidalni az éjszakákat,
Ébren álmodom, titokban téged látlak! "Most mit csináljak?"
Ez az ösvény járhatatlan, kell pár procedúra, mi különben vár a katlan
Mi a női lélek vonására vet majd fényt, ezzel lehet, sugall némi reményt.
Egyes személyeknek, mielőtt a végtelen mélységnek fogságába esnek!

REFRÉN:

Elveszett ez a történet? Nem értem miért történhetett...
Ez velem, mit tettem, mivel érdemeltem ki az egészet ?!
Néha-napján próbálom eltaszítani, elfeledni a képet, mik
Felvillannak a félhomályból, a pillanatnak élek, hol Szerelmi mámor
Borítja lelkem, köd belepte fátyol, s kiutam nem találom e kirekesztett világból.


VERZE 3:

Kezeim között tartom mára az eszközt, tévhitekbe ne ess, meg nem szöksz!
Nálam az adu... Számomra a női spiritusz nyitott könyv, nyitott kapu,
Nem kételyes a megoldás, kell, hogy lásd, akár végzetes rovások árán ...
Tűnik szembe, ki tanul a kárán, ki nem. Aláveted magad, vagy múlsz a végtelenbe.
Szimbolikusan szinonimákba foglalom, több módon kifejthetem,
Bárhogyan mondhatom: Egy ősi érzelem törvény, örökké emberekben él!
Nemeket állít átellenben, jellemrajzot formál, szimplán szemlélteti bővebben,
Hogy a férfi a koordinátor, a NŐ elvárja, ha nem találja, elpártol, más irányba ...
Utána mind hiába, bármit is teszel, a szemében ezen túl kommersz egyén leszel!


REFRÉN:

Elveszett ez a történet? Már értem miért történhetett...
Ez velem, mit tettem, mivel érdemeltem ki az egészet ?!
Néha-napján próbáltam eltaszítani, elfeledni a képet, mik
Felvillantak a félhomályból, a pillanatnak élek, hol Szerelmi mámor
Borítja lelkem, köd belepte fátyol, s kiutam-megtaláltam e kirekesztett világból.