Ez egyszerűen magyar...
A valóságból van azért ilyen fanyar...
Ez egyszerűen magyar...
Az én fajtám tesz is, nem csak akar...
Széchenyi István és Jókai Mór,
Soraik, mint a fejemnél, itt a pisztoly...
Hello Abszurdisztán, a pálesz tisztán,
Se kardom nincsen, se bőrcsizmám...
A beton zabálja fel kínai cipőmet,
De nem tök mindegy egyszer úgyis kilőnek...
Prém helyett sorokat, és dalokat hagyok én,
Szerintem te is érzed, ezt nem a vagyonér'...
Ahonnan én jövök, ott homályban élnek,
Mi jót mondhatnék? Legalább a lányok szépek...
Én azért ébredtem, mert a valóság rémálom,
Fankadeli profi, bár úgy néz ki, bénázom...
Amíg ezrek ismernek, nem fognak bántani,
Az ördög fél tőle, az ő nyelve számtani...
Én az aszfaltról jövök, de erdőről beszélek,
Figyeld a példám a fa mögé benézek...
Magyar földre születtem, őszinte ég alá,
És egy szép napon, majd áttöröm a pénz falát...
A holokauszt itt van és akár egy várat,
Kiéheztetnek minket, és elveszítjük hazánkat...
Refr:
Ez ilyen, ez ennyi, ez egyszerűen magyar...
Az én fajtám tesz is, nem csak akar...
Ez nekünk, ez tőlünk, ez egyszerűen magyar...
A valóságból van azért ilyen fanyar...
Ez addig amíg élek, ez egyszerűen magyar...
Ha ideszült anyám, a sír majd itt takar...
A Napisten fiai, ez egyszerűen magyar...
Sötétből a fénybe, ez egyszerűen magyar...
Hallod, politikus, vágod, én utcagyerek vagyok,
Ez te miattad van, hogy a telep ilyen halott...
Ez te miattad van, hogy elhallgatják előlünk,
Hogy Cion bölcseit mért kéne *****...
Ez te miattad van, hogy a földeken áll a gép,
Ez te miattad van, hogy rákban pusztul a nép...
Ez te miattad van, hogy én is erről reppelek,
Hogy Harcosnak kell lennem, nem pedig gyereket nevelek...
Ahogy Wass Albert írta a mai világban,
Hősként élni, nem pedig elhullni a csatában...
Szavakkal kovácsolt karddal, utolsó imámban,
Napisten, tudod jól, én hittem a világban...
Ha lányom volna, én anyának nevelném,
Nemcsak megcsinálnám, hanem mindvégig szeretném...
Ha fiam volna, én apának nevelném,
És a párom, amíg szívdobog, halálig ölelném...
Az élet íze átjár, a puszta szava szólít,
Aki magányra vágyik, kivétel nélkül lódít...
Elhitették velünk, hogy nem menő a szeretet,
És a boldogsághoz inkább, együk a sok szemetet...
Refr:
Ez ilyen, ez ennyi, ez egyszerűen magyar...
Az én fajtám tesz is, nem csak akar...
Ez nekünk, ez tőlünk, ez egyszerűen magyar...
A valóságból van azért ilyen fanyar...
Ez addig amíg élek, ez egyszerűen magyar...
Ha ideszült anyám, a sír majd itt takar...
A Napisten fiai, ez egyszerűen magyar...
Sötétből a fénybe, ez egyszerűen magyar...
Nincs itt semmi nevetség, kimosták a fejünket,
És ez nemhogy felállít, egyre inkább leültet...
Amiről én beszélek, a világ utolsó esélye,
A magyar nép békében élt, hatvannégy megyébe...
Megloptak minket, és lábunkat törték,
Langaléta kufárok, és vérszomjas törpék...
Sokan nem is értik, mit mond e fura kópé,
Pedig egyszerű: Magyarország a magyaroké...
Refr:
Ez ilyen, ez ennyi, ez egyszerűen magyar...
Az én fajtám tesz is, nem csak akar...
Ez nekünk, ez tőlünk, ez egyszerűen magyar...
A valóságból van azért ilyen fanyar...
Ez addig amíg élek, ez egyszerűen magyar...
Ha ideszült anyám, a sír majd itt takar...
A Napisten fiai, ez egyszerűen magyar...
Sötétből a fénybe, ez egyszerűen magyar...