Elmerülsz, elnyel az éj, ha melletted vagyok
Jobban jársz, ha elkerülsz, mert nem tudod, ki vagyok
Néztelek, megtetszettél, ez veszélyes dolog
Mert én szóval és porral, aztán tűvel hódítok
Fuss el, menekülj hát, a dögevő állat utánad vágtat
Bújj el, tekints rám, neked is fáj
Ha könnyed szemedből arcomra hull
Hull, hull a könnyed
Hulló csillagok, kár most már kívánnod bármit
Múló illatod nem vonz most már utánad bárkit
Árnyék vagy, magad is tudod, kínzó vágy, az életet adod
Elmúlt, elnyel a végtelen álomgyár, álmodhatsz már...
Védtelen, s túl közel vagy, úgy vágyom rád
Nem tudod, de én megfogadtam, kivetem a hálót rád
Én túl erős és te szelíd vagy, szűz női báj
Aki megvédene, hol van most? Keres, de nem talál!
Fuss el...
Hulló csillagok...
Egyszerű, könnyed megoldás volna, ha a Radioban mindig Criminals szólna
Gyerekek, szülők, igaz dallamok
Boldogan élnek, amíg hallanak
21. századi a metal
Mellém áll! Együtt kiabál!
Sört iszik, üveget nem dobál!
Kiabál, kiabál, kiabál...