Ionel:
Ébredj, kis bimbó,
Szép tavasz kél,
Szívemben nyílik a rózsalevél
Ébred a bimbó, ébred a lány,
Érik a vágy
A tavasz évadján.
Ki vagyok? Ki vagyok?
Egy éretted bolygó árnyék!
Mert nincs nyugalmam már!
Az én szívem visszavár még,
Bár elárultál!
Jól érzem, hogy meg sem hallod
A vádat, mely számonkér?
Mégis csak érted sóhajt
A dal, amely elkísér:
Zórika, Zórika,
Térj vissza már,
Vár otthon nyugalmas fészked,
Ott vár a boldogság,
Szerelmes nyár,
Máshol csak
Könnyben lesz részed!
Zórika, Zórika
Térj vissza hát,
Hazavár kedvesed rég,
Éretted sírja
A szíve dalát,
Mért tépted álmom szét?
Zórika:
Ne várj rám! Nem, nem!
Haza ne várj!
Boldogan élek, hívni kár!
Ionel:
Nem szeret a másik,
Csak űzi a vágy,
A balsors küldte,
Csak bajt hoz rád!
Zórika:
Ha úgy is lenne,
Vele szemben nincs erőm!
Nem bánom, bármi vár rám,
Nekem nem kell más,
Csak ő, csak ő!
Úgy hív a hangja...
Bűvölőn...
Szívem ég, elolvad benne,
Őt szeretem érte,
A párom ő!
Ionel:
Zórika, Zórika,
Jöjj haza már,
Vár otthon nyugalmas fészked,
Ott vár a boldogság,
Szerelmes nyár,
Máshol csak
Könnyben lesz részed!
Zórika, Zórika,
Térj vissza már,
Hazavár kedvesed rég!
Éretted sírja a szíve dalát,
Mért tépted álmom szét?
Zórika, Zórika,
Térj haza már!
Mért tépted álmom szét?