letérdelsz sós
partokon zokogva
koszos körmökkel és
mint volt lator
tépsz bele a szűz homokba
az egyetlen úton
a romvidékből
a mélyek kábulatából
hol fúrt lyukakon át
fény jön s pokolnak
rád nem kell várnia mától

A világban ahol élünk, hogy a lelkedet leuralhassák, a rabszolgaságot újabban elnevezték úgy, hogy rugalmasság utalhatják neked a 3 műszakos tudatrabság gyümölcsét, a tudatlanság bére így tesz unalmassá. Urambocsá, de néha szemem párkányán hullajtok át könnyet, mikor a vezérigazgató növeszt még egy újabb tokát. Vágom mi a lyme-kór, de mondd meg inkább a kullancs okát. Mélyebben van a probléma, tán egy életen át sem látod át, mikor már nem vársz csodát, akkor hagyod el az élők sorát. Egy kopott showműsor a koporsónál már nem barát. A Jóbarátok jól mutatja a világ mellégombolt inggombsorát, King Kong módján ordít szív, ne titkold tovább. Gyilkos kor, lásd ahogy mint egy régi cipőt: lehasznál. De ki fog énekelni, Istenem ha mindenki megasztár? A lakosság csak a Julius Meinl-országban relaxál, jobb lenne ha a rendszernek falanx-módján nem nem falaznál. A falanszter-jelenet megjelent neked, a kozmikus szeret nem szeret-ben én is szereplek veled, miért is szereztek jegyet neked az életbe? - kérdezed, mikor csak TAJ-számod, meg QID-d és nem keresztneved. Csak szemet meresztesz lehet, amikor pont lebont a sok meló tróger módon szólsz a lányodnak is, hogy fogd be', jó?! A zsarnoksággá te magad válsz, ahogy megmondta jól az Illyés így és nem maradsz más csak Csalfa Rómeó. Egy elmélet szerint minden rosszban van némi jó, de mondd, mi jó van abban, hogy a Moszkvánál egy néni lóg a pékségnél, és már nem ember, hanem csak tömény szesz. "Főnök, pár forint ölég lesz!" és tényleg / REFR: Nincsen középút, nincs konszenzus, nincs rózsaszín koncertbusz, döntenünk kell, bármilyen a kontextus. Jó vagy rossz van, fekete-fehér, élet-halál, a valóság egyszer téged is szíven talál / A mirelit mire vitt, amikor vágyod az igazi színeit? Vagy az a kivetítő, ami azt hiszed kirepít innen, de mégis a szemeid szeretik elemibb módon igazit. Kilazít belül szerepből ez a rím ami a szíveddel szinonim. Ropog a krinolin, zokog a violin, majális dübörög, kopog a guillotine, forog a mozifilm. Jelened jelenet. Keresed, nem tudod, mi a cím. Rinocéroszok a falakon, ősidő zakatol szabadon. Kifut a Balaton, szalad a vonatom, morog a tudatom, mikor a budai szocira szavazom. Faragom haragom, ahogyan valahol a dalom szakít a szalagon. Szabad az akaratom, hogy szavakat ne csak kimondjam, hanem a napokon is megéljem nagyon. Nézd hát meg a svédasztalom, én azt adom, hogy a fóliás világnézetet felváltsa egy óriás. Rádöbbenés a igazságra, ami mégsem glóriás, mert ami most van, attól még Fidel is Castrofóbiás.