Nem kellenek szavak
Hekiii
1.rész
Lelkemen sebhelyek, olykor tévedek,
rengeteg gondolat mit nem igazán élvezek.
Cipelem a terhemet, húzom a rabigát,
fájdalmas pont volt, elvesztettem Akigát.
Könnyebb lenne mindent elfelejteni,
még édesebb volna el nem ereszteni.
Késő keseregni, a buszt már lekéstem,
mér jó neki nélkülem mai napig nem értem.
Számtalan bánatot, örömöt megéltem,
egy dologra rájöttem, nem bízhatom a reményben.
Láttam magam kívülről akár egy regényben,
annyit érek, mint gazdag a szegénynek a szemében.
Az idő távlatában már nincsen miben higgyek,
két ember a támaszom, ők nem más, mint az ikrek.
Nevessetek bátran, ez a dal is szánalom,
higgyétek el tudom csak önmagamat áltatom.
2.rész
Nőnek a gondok, nyom a keresztem,
az élet viharában érzem elvesztem.
Minden egyes sorba szavaim a tesztem,
tudtam, hogy egy napon ez lesz, majd a vesztem.
Számomra az első, édes anyukám,
egy dolgot kérek mindig vigyázz rám.
A másik szívügyem, vannak elveim,
mindentől megóvlak drága testvéreim.
Értetek meghalnék, imádott nagyszüleim,
egy élet is kevés, hogy dicsérjenek soraim.
Rátok aztán bármikor számíthatok a bajba,
tiszteletem jelképe a hátamra van varrva.
Édes apám köszönöm, emberré neveltél,
voltak köztünk feszkók, de mindig tudtam szerettél.
Felnyitottad szemeim, hogy nem elég megtenni,
vannak pillanatok, mikor férfinak kell lenni . . .
Lelkemen sebhelyek, olykor tévedek,
rengeteg gondolat mit nem igazán élvezek.
Cipelem a terhemet, húzom a rabigát,
fájdalmas pont volt, elvesztettem Akigát.
Könnyebb lenne mindent elfelejteni,
még édesebb volna el nem ereszteni.
Késő keseregni, a buszt már lekéstem,
mér jó neki nélkülem mai napig nem értem.
Számtalan bánatot, örömöt megéltem,
egy dologra rájöttem, nem bízhatom a reményben.
Láttam magam kívülről akár egy regényben,
annyit érek, mint gazdag a szegénynek a szemében.
Az idő távlatában már nincsen miben higgyek,
két ember a támaszom, ők nem más, mint az ikrek.
Nevessetek bátran, ez a dal is szánalom,
higgyétek el tudom csak önmagamat áltatom.
2.rész
Nőnek a gondok, nyom a keresztem,
az élet viharában érzem elvesztem.
Minden egyes sorba szavaim a tesztem,
tudtam, hogy egy napon ez lesz, majd a vesztem.
Számomra az első, édes anyukám,
egy dolgot kérek mindig vigyázz rám.
A másik szívügyem, vannak elveim,
mindentől megóvlak drága testvéreim.
Értetek meghalnék, imádott nagyszüleim,
egy élet is kevés, hogy dicsérjenek soraim.
Rátok aztán bármikor számíthatok a bajba,
tiszteletem jelképe a hátamra van varrva.
Édes apám köszönöm, emberré neveltél,
voltak köztünk feszkók, de mindig tudtam szerettél.
Felnyitottad szemeim, hogy nem elég megtenni,
vannak pillanatok, mikor férfinak kell lenni . . .
kapcsolódó videók
