Nézem az utcán a sétáló párokat
nézd csak az órát, az idő úgy elszaladt
várom a villamost, de nem várom igazán
megyek majd lassan, ha jön majd ezután
nézem, hogy mit látsz belőlem, nem túl sokat
én sem, de érzem, hogy a világ úgy elszaladt
én úgy elbíztam magam,
én úgy elnéztem mi van
pedig
én annyira vigyáztam
vártam, hogy jöjjön, de nem jött, elmaradt
hogy a fejem benőjön, de a sajnos lágy maradt
mint lábam alatt a talaj (jött a lejtő)
és megcsúsztam hamar (én esendő)
én úgy szégyellem magam
én úgy elhagytam magam
igen
az én kezem sem maradt tiszta
és az egészből semmit sem tanultam
olyat ami segíthatne rajtam
és az egészből semmit sem tanultam
olyat amivel megváltsam a világot