Siralomház, végső óra, kívánságom három volna.
Első szóljon az Istenhez, legyen jó a kedvesemhez!
Magányában bátorítsa, a szívét ne szomorítsa,
Élj boldogan, édes lelkem, keress jobbat, felejts engem!
Másodjára azt kívánom, hogy az anyám óvja álmom.
Édesanyám, fogd a kezem, ne érjen el a félelem!
Egykor kezed félrelöktem, szülői házból elszöktem,
Istent, embert nem becsültem, űzött haramia lettem.
Édesanyám, jaj, rossz voltam, messzire elbitangoltam,
Vér szennyezi már kezemet, ezért veszik életemet.
Elment a madárka, üres a kalitka,
Mind azt fújdogálja, visszajő tavaszra.
Ha tavaszra nem jő, búzavirulásra,
De ha akkor sem jő, tudom, sohasem jő.
Halljad, bakó - így lesz három - az utolsó kívánságom:
Ne mondd el a nagyvilágnak, hogy a betyárt sírni láttad!
Itt a kendőm, babám varrta, könnyűivel átitatta,
Ezzel kössed bé szememet, mikor veszed életemet!
Elment a madárka, üres a kalitka,
Mind azt fújdogálja, visszajő tavaszra.
Ha tavaszra nem jő, búzavirulásra,
De ha akkor sem jő, tudom, sohasem jő.