A városunkban járva
Körülvesz a kő
Ablakokba zárva
Megállt az idő
Ébrednek az utcák
Álmos emberek
Sietnek, s nem tudják
Mit veszítenek
Zajos villamosban
Ritmusok mögül
A szív unottan dobban
S a szem se néz körül
Mobilhangok szólnak
Mobil emberek
Közel vannak, de mégis
Mással beszélnek
Ezt akartuk mondd, hogy ilyen városunk legyen?
A közöny és az unalom szürkévé tegyen?
Köröttünk a város, de a hideg falak
Itt húzódnak bennünk, s fogva tartanak…
De ha mindannyian egy lépést megteszünk
Holnap talán egy másik városban ébredünk
Fedezzük fel együtt, aki épp mellettünk áll
Legyen idős, szegény, beteg, aki reánk vár.
Egy napsugár az égből
bebocsátást kér
s aranyszínre festi
mihez hozzáér…