Nem volt még az életemben
senki, aki úgy szeressen
Ahogy Te élsz értem,
még sosem.
elem vagy az árral szemben.
Porszemek a két kezemben
így peregnek együtt
apjaink.
Mélabús magány, néma árvaság
elmosta őket egy még nagyobb vágy,
s benne mindig új utakat találsz
megmutatni azt, mi az életben vár.
Zeng a dal, messze száll
a néma csendből, mely lelkemben él.
Mindenem vár ma rád,
neked súgja a szív dallamát.
Hogyha rám tör majd az élet
semmi már nem félemlít meg
bármi vár az éjben, itt leszel.
És ha erőm elfogyott már
továbbmenni lábad nyomán
minden kínon túl is itt leszel.
Nem tudom miért történik ma így,
miért választottad hogy mellettem állj?
Mit is mondhatnék mikor újra szólsz,
mikor eljössz hozzám és hangomra
vársz?
Zeng a dal, messze száll
a néma csendből, mely lelkemben él.
Mindenem vár ma rád,
neked súgja a szív dallamát.