Csele: Ha körbezár egy ketrec, sivár lesz a táj.
Még csak fel se kelnél, amíg nem muszáj.
Rád hull száz kis árnyék; riasztó rémalak.
Fonnak át a rácsok és megfojtanak.
Vuk: Még rosszabb talán, amikor vágy gyötör,
Míg ledér délibábot, szivárványt üldözöl.
Tudod, mit kell tenned, de sajnos nem teszed.
Önmagadnak ácsolsz sötét ketrecet.
Együtt: Várj, ne láncold meg magad!
Repülj el, ne félj, légy szabad!
Mert ki szárnyal, ki mindent megért,
Élhet csak a falkáért!
Karak: Habár be légy zárva, sosem adhatod fel!
Ami terhet hordasz, gyorsan hajítsd el!
Tépd le magadról az árnyat, mi eddig üldözött!
Átférsz hamar, meglásd, a rút rácsok között.
Együtt: Várj, ne láncold meg magad!
Repülj el, ne félj, légy szabad!
Mert ki szárnyal, ki mindent megért,
Élhet csak a falkáért!
coda
Együtt: Várj, ne láncold meg magad!
Repülj el, ne félj, légy szabad!
Mert ki szárnyal, ki mindent megért,
Élhet csak a falkáért!
Meghalhatsz a falkádért!