Karak: Itt vagyok, hogy fogadj vissza, jó Erdőanyám!
A fénylő égi fák közt lesz már eztán a tanyám.
Kristálypatak fakad rőtarany avar alatt.
A vadon mélyén örök nyár marad.
Csöndes derűben ott pihenhetek békén.
Féltve nézve rátok azúr felhők tetején.
Vidd csak tovább, fiam, a vér ősi vonalát!
A múlt szavát, a rókatörvényt tartsd meg hát!
Büszkék leszünk jó atyáddal rád.
Csele: A derűs égen felragyog egy új szempár ma már.
Tudnod kell, hogy vigyáz rád Karak!
Nézd meg, még a fák is rábólintanak.
A feladatod, hogy vigyed a lángot még és még!
Tudod a dolgod, úgy lesz minden, mint rég!
Vuk: A derűs égen felragyog egy új szempár ma már.
Érzem jól, hogy vigyáz rám Karak!
Látom, még a fák is rábólintanak.
A feladatom, hogy vigyem a lángot még és még!
Tudom a dolgom, úgy lesz minden, mint rég!