Vén diófa árnyékában egy kis lóca állott,
Azon ült az én nagyapám, oly sokat nótázott,
A szentekhez imátkozott, majd így szólott hozzám,
Gyere ide kisunokám, mondjuk el a nótám.
Oda ültem az ölébe, huncut volt a bajsza,
Vidám nótát, hogyha mondott, jót kacagtam rajta,
A nótákat úgy dalolta, könny volt a szemében,
És, hogy azok miről szóltak, fellnőtként már értem.