Vers:
Éjszakánként a hajnalt várod,
Hajnalban meg az éjszakát
A börtönöd ablakán
Nem menekülsz el a gondolattól
Napról napra rád talál
Egy képzelet talán, hogy
Vers:
Minden útnak vége, az idő lassan meg-megáll,
Fentről nézi a valóságot, a világa összeáll.
Minden éjjel a Holddal fekszik és a Nappal kel,
A fülébe ordít valaki hangja: „Ébresztő, menned kell!”
Refrén:
Csillagok alatt még milyen szép volt,
Nem vártad, de rád szakadt az égbolt,
Előtted Nap, hátad mögött a Hold
Ragyog, és eltűnt, aki felkarolt.
Tudtad, de szép lehetett volna,
Ha hátulról egy hang eléd szólna,
Benned a Nap, mellette Hold
Ragyog, és eltűnt, aki felkarolt.