Mátyás: Áldott földedre megtérek, hazám.
Fogadd jó szívvel árva fiadat!
Szolgálni jöttem, és ha az Úr enged,
Megvédem a méltót, az igazat.
Elszáradt Árpádnak dús lombú fája.
Mivé lett Szent István virágzó hazája!
Mit ér a nemzet, ha nincs koronája?
Boldogasszony Anyánk hogy vigyázzon rája?
Szolgálni jöttem, ha engedsz, ó, hazám!
Művelni, gyomlálni szent földedet.
Esdeni Istenhez minden éjszakán,
Bocsássa meg összes bűnödet!
Érett mezőkön aratni jöttem.
Jut kenyér annak, ki kévét gyűjt mögöttem.
Tűzre a konkolyt! Malomba a magot!
Bőven ad lisztet is, aki kalászt adott!
Tudom milyen állni zord pallos árnyában.
Láttam özvegy anyát zokogni gyászában.
Rabláncra fűztek, külhonba elűztek,
Lelkemben vérbosszú mégsem fogan.
Dicsőség, békesség a Hunyadi-háznak!
Megsebzett törzsén majd új hajtás fakad.
Mialatt a büszke századok sorjáznak,
Hunyadi Jánosnak magva nem szakad.
Leszek majd nemzetem felkent királya,
Lesz, kiről regéljen hálás népem szája.
Dicsőség, gazdagság száll a palotára:
Boldogasszony Anyánk gondot visel rája.