Jobbágyok: Nincs az égen, se földön, nincsen, ki rendesebb,
Nincs erényesebb, mint bíró urunk!
Nincsen megértőbb, nincs nála jámborabb,
Könnye, mint a zápor, ha elpusztulunk.
Mindkét kezével áldja őt az ég!
Nyerjen viszonzást!
Asszonyok: Kapod a botot, ha szidod a robotot!
Jobbágyok: Éljen sokáig!
Érdemére nincs szavunk!
Nyerjen annyi bért, mint a szolgálatunk.

Mátyás közben belép szegényes köpenyben, és nézi a dolgozókat.

Bíró: Az a pisze csavargó mért lazsál, amig a többi dolgozik?
Aki uradalmamon áthalad, utirobottal tartozik.
De ha fizetsz nekem egy aranyat, kiválthatod még magadat,
Ha van egyéb pár tetűnél e csupa ringy-rongy alatt.

Mátyás ledobja a szegényes köpenyt, hogy előtűnjön királyi ruhája.

Mátyás: Nesze, bíró! Fogd, itt a pénz! Nézd meg rajta az arcomat!
Oly nagy úr vagy, utirobotba vitted volna királyodat!
Várfogság vár mától rád, mert zsarnok voltál!

Kinizsi letérdel Mátyás előtt, és malomkövön nyújt vizeskancsót neki.

Kinizsi: Fogadd el, jó uram, megszomjaztál.
Később dús ebéd gazdámnál vár.
Egyéb jónk nincsen, jöjj hát el, kérlek!
Hű szolgád lesz mindig Kinizsi Pál.

Mátyás: Bódult két szemem mily óriást lát!
Ha megyünk a törökre, szükség lesz rád!
Erőddel szolgálj! Hűséggel harcolj!
Országunk vár minden hős katonát!

Borbála ér be a színre, és térdre borul Mátyás előtt.

Borbála: Kegyelmezz, hogyha van apámnak mentség!
Vitess el engemet helyette, felség!

Mátyás: Tán elengedem őt, mert szép lány kérte,
Ha három próbát megállasz érte!

(a malomkőre mutatva) Látod-e hát e követ a földön?
Ezt nyúzd meg, de alaposan ám!

Borbála: Vedd vérét, ahogy illik, a kőnek,
Még azelőtt, hogy megnyúznám!

Mátyás: Elfeslett ez a szál köpenyemből.
Szőjj ebből nekem ágytakarót!

Borbála: Itt ez a forgács! Faragj belőle
Szövőszéket, hozzá valót!

Mátyás: Sok korsóm lyukas odahaza nékem,
Foltozd meg, gyere velem oda el!

Borbála: Fordíttasd ki, mire odaérünk,
Mindened, amidet foldani kell!

Mátyás: Megkegyelmezek édesapádnak,
De te gyere Budára fel!

Mátyás és Borbála hátrébb vonul, Markal belép, de kissé oldalt marad.

Markal: Kiégett mezőn is nő újra fű,
Kiszáradt tarlón is nő új kalász.
A ló is csak pikulás csikóshoz lesz hű,
És hol a bika bőg, nincs vadász.
Viharban, ha mordul dördül az ég,
A pinty is retteg, hogy fény lesz-e még?
Lekushad fészke ölén, de új dalt kezd ő,
Épp, amikor a Nap visszajő.

Markal hátrahúzódik, Mátyás és Borbála előlép.

Mátyás: Sebzett szárnyú árva madár
Búsan ágról-ágra száll.
Tüskék tépik, vad tövisek,
Mondd, hogy fészket hol talál?
Szedret hol szed jó izűt?
Csermelyt hol lel hűs vizűt?
Sebzett szárnyú árva madár
Békét hol talál?

Borbála: Hűs szellő kél, felkel a Nap.
Fénye olvadt sárgaréz.
Sebzett szárnyú árva madár
Elbűvölten körbenéz.
Hűs csermely fut rét ölén,
Óvó indák rejtekén.
Rajtuk fürtben függ a szeder,
Édes, mint a méz.

Együtt: Tárd szét szárnyad, szép madár!
Nincs annak csepp híja már!
Rakj új fészket és csicseregd:
"Ó, mily szép a nyár!"

A színre megérkezik egy Öreg és három budai úr: Beckensloer János, és még kettő.

Öreg: Üdvözlégy Mátyás, mindünk közt első!
Köszönt egy kiszáradt fő.

Mátyás: Adj' Isten bátyám! Meddig tart portád?

Öreg: Pár arasz kéne és elér hozzád.

Mátyás: Hát harminckettő molnárod hol jár?

Öreg: Mára csak négy maradt, ki kását vár.

Mátyás: Meg tudsz-é fejni három bakkecskét?

Öreg: Meg, ha majd láthatom királyom képét.

Mátyás: (az urakhoz) Halál fia, ki meg nem érti mindezen beszédet! (távolabb megy)

Beckensloer: Segíts nekünk, bátya!

Urak: Mit beszéltetek?

Öreg: Hogyha adtok pár forintot, megsegítelek.

Beckensloer: Urak, fizessünk! (fizetnek)

Öreg: Királyom portámmal arra kérdezett,
Hogy teszik dolgukat e hályogos szemek.

Urak: Milyen ravasz!

Beckensloer: S a második mi volt?

Urak: Mi bújt a szó alatt?

Öreg: Azt akarta tudni, hány fogam maradt,
S a három bakkecske előttem áll.
Zsebembe' pénzük, s rajtuk a király!

Mátyás: (Markallal előlép) Ti szép urak!
No, mennyit ér a bölcs paraszti elme és a józan agy?

B. és Urak: Felséges úr, kegyelmet adj!

Öreg: Kecskevért nem onthatol, ha jó keresztény vagy.

Mátyás: Megint te nyertél!

B. és Urak: Isten áldja meg!

Mátyás: Végy hát e pénzen néhány ebet!
Budára jöjj majd a vásárra kutyáiddal el.
Pár forintod ott fial meg, egyre – ezrivel.

Nép: Éljen ifjú vezérünk, Mátyás, a bölcs király!
Nincs mitől remegnünk, ha népe közt jár!
Se égen, se földön nincs nála kedvesebb,
Nincs szivélyesebb gazda jó urunknál.
Aggott koráig áldja őt az ég!
Éljen sokáig Hunyadi fia e budai dalia!
Álmos szemünkből dörzsöld ki már a port!
Hozz nekünk igazságot és aranykort!