Csöndes már az ereszalja
Pere János
Azóta is minden este valahogyan üresebb a házunk
Nem veri fel hajnal tájban álmunkban a kis fiókák hangja
Vissza jönnek újra e még, lesz-e majd a fészeknek lakója.
Mikor a tél piheni tér és az élet új tavaszra fordul
Honvággyal telt kis szívükkel a mi fecskepárunk is elindul
Mi vezeti haza őket, hogy ismerik meg a régi tájat
Jobban tudják, mint sok ember, hol a ház, hol rájuk mindig várnak.