Hé ember, te mocskos állat,
A túlvilág nem boldogít.
Nem divat mártírnak lenni,
A kitüntetés már nem vakít.
Büdös lett minden eszme,
A hatalom mindíg kevés,
A börtönök már nem hűvösek,
A kutya ugat, a pénz beszél.
A hazugból isten lett,
A korruptból szerencsés,
Én itt hagynám az egészet,
De elmenni oly nehéz.
Nem is olyan szép ez a biztos lét,
Olyan vagyok mint egy álomkép.
Megőrjít a vágy, de csillapít a láz,
A nyomorhotel mindíg vissza vár.
Megőrjít a vágy, de csillapít a láz,
A nyomorhotel mindíg vissza vár.
Nem számít a pénz, már nem izgat a fény,
A fényes szelet elfújta a szél.