Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Elkésett szó
Echonald
Eltévedt, megkésett, elfáradt egyetlen szó.
Hogyha megkérded, elmondom, miért pont nekem való.
Nézz rám, látod!
Hangok, mik nem szólnak, érzések, elmondva láss!
Eddig féltettem, nem mertem, értetek szenvedtem át
Oly sok álmot.
Most mégis itt vagyok, újra hallgatom, nem mondok semmit, mi bánt.
A lelkemnek tükre őszintén nevet, áttörte vénám falát.
A szélben most más dalok, a csöndben csak hallgatom, szívom a lét illatát.
Mert nem kérek többé már semmit, mert így most jó!
Száz dalban mondtam el, most mégis újra mondom.
Köszönöm, hogy mellettem vagytok!
Elkésett szó ez, de mégis úgy érzem, pont helyén való.
Míg a színpadon élek, nem kell félnem!
Eltévedt, megkésett, elfáradt egyetlen szó.
Én mást nem mondok, jól tudod, ez mind pont nekem való.
Nézz rám, látod!
A hangok most mind szólnak, ézrések, elmondtam, láss!
Most már nem félek, végeztem, értetek szenvedtem át
Oly sok álmot!
Most mégis itt vagyok, újra hallgatom, nem mondok semmit, mi bánt.
A lelkemnek tükre őszintén nevet, áttörte vénám falát.
A szélben most más dalok, a csöndben csak hallgatom, szívom a lét illatát.
Mert nem kérek többé már semmit, mert így most jó!
Száz dalban mondtam el, most mégis újra mondom.
Köszönöm, hogy mellettem vagytok!
Elkésett szó ez, de mégis úgy érzem, pont helyén való.
Míg a színpadon élek, nem kell félnem!
Száz dalban mondtam el, most mégis újra mondom.
Köszönöm, hogy mellettem vagytok!
Elkésett szó ez, de mégis úgy érzem, pont helyén való.
Míg a színpadon élek, nem kell félnem!
Száz dalban mondtam el, most mégis újra mondom.
Köszönöm, hogy mellettem vagytok!
Elkésett szó ez, de mégis úgy érzem, pont helyén való.
Míg a színpadon élek, nem kell félnem!
Hogyha megkérded, elmondom, miért pont nekem való.
Nézz rám, látod!
Hangok, mik nem szólnak, érzések, elmondva láss!
Eddig féltettem, nem mertem, értetek szenvedtem át
Oly sok álmot.
Most mégis itt vagyok, újra hallgatom, nem mondok semmit, mi bánt.
A lelkemnek tükre őszintén nevet, áttörte vénám falát.
A szélben most más dalok, a csöndben csak hallgatom, szívom a lét illatát.
Mert nem kérek többé már semmit, mert így most jó!
Száz dalban mondtam el, most mégis újra mondom.
Köszönöm, hogy mellettem vagytok!
Elkésett szó ez, de mégis úgy érzem, pont helyén való.
Míg a színpadon élek, nem kell félnem!
Eltévedt, megkésett, elfáradt egyetlen szó.
Én mást nem mondok, jól tudod, ez mind pont nekem való.
Nézz rám, látod!
A hangok most mind szólnak, ézrések, elmondtam, láss!
Most már nem félek, végeztem, értetek szenvedtem át
Oly sok álmot!
Most mégis itt vagyok, újra hallgatom, nem mondok semmit, mi bánt.
A lelkemnek tükre őszintén nevet, áttörte vénám falát.
A szélben most más dalok, a csöndben csak hallgatom, szívom a lét illatát.
Mert nem kérek többé már semmit, mert így most jó!
Száz dalban mondtam el, most mégis újra mondom.
Köszönöm, hogy mellettem vagytok!
Elkésett szó ez, de mégis úgy érzem, pont helyén való.
Míg a színpadon élek, nem kell félnem!
Száz dalban mondtam el, most mégis újra mondom.
Köszönöm, hogy mellettem vagytok!
Elkésett szó ez, de mégis úgy érzem, pont helyén való.
Míg a színpadon élek, nem kell félnem!
Száz dalban mondtam el, most mégis újra mondom.
Köszönöm, hogy mellettem vagytok!
Elkésett szó ez, de mégis úgy érzem, pont helyén való.
Míg a színpadon élek, nem kell félnem!
kapcsolódó videók
keressük!
