Valamikor pár ezer éve,
egy lassan nyíló nagykapun.
Lejöttél a fáról a földre,
nem volt többé visszaút.
Azt hitted ez ígéret földje,
az utódokban volt remény.
Csodálatos emberi ész,
mit gondolsz, hol lehet a cél?
Szállj el, szállj el, szállj el!
Büszkeséggel töltött el téged,
mikor megindult az első gép.
Az utadat már autón tetted,
hogy megszűnjön a messzeség.
Színes TV-n nézed a meccset,
nézed, hogy az űrhajó a holdra ér.
Csodálatos emberi ész,
talán a végtelen a cél?
Oly sokan írták nagybetűvel: EMBER,
Benned hittek: EMBER.
Oly sokan írták nagybetűvel: EMBER,
Benned hittek: EMBER.
Szállj el, szállj el, szállj el!
Büszkeséggel töltött el téged,
hogy a legyőzöttnek nincs remény.
Hazug volt az Ígéret Földje,
egy álom foszlott szerteszét.
Neutronból csinálhatsz bombát,
az utódoknak örökség.
Csodálatos emberi ész,
hát mit gondolsz, hol lehet a cél?
Oly sokan írták nagybetűvel: EMBER,
Benned hittek: EMBER.
Oly sokan írták nagybetűvel: EMBER,
Benned hittek: EMBER.
Oly sokan írták nagybetűvel: EMBER,
Benned hittek: EMBER.
Oly sokan írták nagybetűvel: EMBER,
Benned hittek: EMBER.