Olyan szép a szerelem:
Azt a szót megbántam már régen,
És mindent újra kezdenék
Az a szó már elveszet a szélben,
S minden könnyem felitta a rét.
Vissza tér és vigasztal az álom,
Hogy egyszer majd kibékülünk.
Nézd a lomb is újra nő a fákon,
Egymás nélkül mi sem élhetünk.
Oly szép, olyan szép a szerelem,
Hogyha másodszor jön el,
Olyan szép, ha a megtört szíveken,
Ha a megtért szíveken,
Újra él és ünnepel!
Szép, ha egy fáradt rózsafán.
Ha egy régi rózsafán,
Jön a második virág.
Szép, hogyha halványabb is tán,
Hogyha sápadtabb is tán,
Mint az első boldogság.
Jön az ősz és végig fut a kerten,
Úgy fázik minden, ami él.
Itt az út, min veled együtt mentem.
Most a fákat borzolja a szél.
Látod annyit gondolok a múltra,
A szívem most is visszavár.
Hogyha eljössz, kibújik majd újra
Egy kis fáradt őszi napsugár.
Oly szép, olyan szép a szerelem,
Hogyha másodszor jön el,
Olyan szép, ha a megtört szíveken,
Ha a megtért szíveken,
Újra él és ünnepel!
Szép, ha egy fáradt rózsafán.
Ha egy régi rózsafán,
Jön a második virág.
Szép, hogyha halványabb is tán,
Hogyha sápadtabb is tán,
Mint az első boldogság.
Ó, kérlek, hidd el én nekem,
Lehetsz boldog még vele,
Olyan szép a szerelem.