Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Büszke vagyok rád
Hekiii
(Bevezető)
Egy szomorú történet, mit most elmesélek,
az életemről szól, ezek igaz képek.
Nem érdekel már senki csak Istentől félek,
de sajnálatos látni néha ő is téved!
(Verze)
Mindenkin a rémület, mikor nem vett levegőt,
éjszakákon át... rettegtük a temetőt.
Hiába az évek, mi küzdöttünk a korral,
kórházról, kórházra, néhány doktorral.
Egyik sem ért semmit, a körülmény nem enyhít,
várhattunk a csodára, kérdem én, de MENNYIT ?
Az idő lassan telt, az életünk egy filmdráma,
Hypokrates látná, forogna a sírjába'.
Nem lehet feladni, de néha arra gondolok,
mások mivel jobbak, hogy minden percbe' boldogok.
A legerősebb ember a szememben az anyám,
bármi legyen helyt áll, na meg az apám.
Akkor vannak gondok, mikor őket látom sírni,
ekkor kezdtem én is kételkedve hinni.
Hát őszintén megmondom Uraim és Hölgyeim,
összetörve álltam, és hullottak a könnyeim.
A gondolat is szörnyű, elvesztem, akit szeretek,
kit minden percben féltek, és semmit se tehetek?!
Egy apró kicsi lény, aki senkinek sem ártott,
oly keveset élt, és oly keveset látott.
De megtanultam Uram, mindig azokat bántod,
akik legyőzhetetlenek, de ezt Te is vágod.
Megjártuk a poklot és annak minden részét,
annyi fájdalommal, hogy azt hittem, hogy széttép.
Lassan minden jobb lett 15 év kellett,
a szenvedések után mindenki fellélegzett.
Sajnálom, hogy sokszor bántottalak mindenér',
kiabáltam veled, de attól még hidd el én...
Azt, hogy neked bajod essen, én soha nem hagynám,
Te érted, ha kell az életemet adnám.
Még, hogy a meghitt dalok szerelemből születnek,
akkor elárulom nektek, a kishúgomnak éneklek.
Egy szomorú történet, mit most elmesélek,
az életemről szól, ezek igaz képek.
Nem érdekel már senki csak Istentől félek,
de sajnálatos látni néha ő is téved!
(Verze)
Mindenkin a rémület, mikor nem vett levegőt,
éjszakákon át... rettegtük a temetőt.
Hiába az évek, mi küzdöttünk a korral,
kórházról, kórházra, néhány doktorral.
Egyik sem ért semmit, a körülmény nem enyhít,
várhattunk a csodára, kérdem én, de MENNYIT ?
Az idő lassan telt, az életünk egy filmdráma,
Hypokrates látná, forogna a sírjába'.
Nem lehet feladni, de néha arra gondolok,
mások mivel jobbak, hogy minden percbe' boldogok.
A legerősebb ember a szememben az anyám,
bármi legyen helyt áll, na meg az apám.
Akkor vannak gondok, mikor őket látom sírni,
ekkor kezdtem én is kételkedve hinni.
Hát őszintén megmondom Uraim és Hölgyeim,
összetörve álltam, és hullottak a könnyeim.
A gondolat is szörnyű, elvesztem, akit szeretek,
kit minden percben féltek, és semmit se tehetek?!
Egy apró kicsi lény, aki senkinek sem ártott,
oly keveset élt, és oly keveset látott.
De megtanultam Uram, mindig azokat bántod,
akik legyőzhetetlenek, de ezt Te is vágod.
Megjártuk a poklot és annak minden részét,
annyi fájdalommal, hogy azt hittem, hogy széttép.
Lassan minden jobb lett 15 év kellett,
a szenvedések után mindenki fellélegzett.
Sajnálom, hogy sokszor bántottalak mindenér',
kiabáltam veled, de attól még hidd el én...
Azt, hogy neked bajod essen, én soha nem hagynám,
Te érted, ha kell az életemet adnám.
Még, hogy a meghitt dalok szerelemből születnek,
akkor elárulom nektek, a kishúgomnak éneklek.
kapcsolódó videók
keressük!
