A napvilág nyitotta föl szemed,
Fölötted állt, átadta életed.
Érezted néha, milyen, ha szeretnek,
Hiányzott sokszor, ha nem voltak veled.
Refr.: Emlék ma már, de belül valahol
Marad egy hang, s rád kiáltva szól:
Téged nem érhet semmi baj,
Életed kísérje a dal.
Remélem néked a
köznapi szépet, s kívánok jót.
Tudhattad volna, hogy mi vár majd reád,
csendben szólt hozzád minden éjszakán,
érted is már, amit sejthettél,
önmagad ellen legnagyobb a tét.
Refr.
Téged nem érhet semmi baj,
Életed kísérje a dal.
Remélem néked a
köznapi szépet, s kívánok jót.