Szivárvány az éjszakában a sötétség véget ér,
Fénycsóva száll az égen, a dalnok most visszatér és él
Népe vár reá, jobb sorsnak reményében élve,
Húrjaid zengjenek hát, mutass nekünk utat tovább.
Egykor rég még a föld gyermek volt, Zeusznak erdejében madár dalolt,
Az égre a füst csak ritkán hatolt, óceán kék vízében fürdött a hold és szólt,
Zengett a lant nappal és éjjeleken át, ki halgatta elfeledte minden bánatát.
Kígyómarás és az élet megáll, a pokolban csak a sötétség vár,
De a lant hangja csak tovább szól, zokog a túlvilág, a lány vissza már nem talál
A halál visszavár, búsan zeng most az élet, sír a dalnok is, síratja élete párját.
Hallgasd a jövő szavát, táncoljon húrodon a fény,
Itt vagyunk és visszük tovább, lantod nekünk szen örökség: ORFEUS
Feledni mindent a hegyakbe ment, asszonyok támadtak rá odafenn,
De a lant most már bánatosan zeng, dalnok szíve mélyen a földben pihen
Tudja, érzi már, jön majd egyszer egy jobb világ, száll az ének tovább
Az idő végezetén át.
Hallgasd...