Mint egy madár
Hekiii
Hekiii: 1. verze
Élem az életem akár egy sólyom,
rajtam még mindig nem fog az ólom.
Vadásztak rám, én azt mondom hiába,
isten ilyen kígyókat miért hoz világra?
Érdekek nélkül mondom az igazat,
bízom még abban, hogy ez lesz mi kiragad.
(Jaaaa) Ez lesz mi kiragad,
jól tudom én is, az élet majd kitagad.
Egy pofon erről, egy pofon arról,
felállok mindig, mer' edzek a bajból.
Kéne még valami - hit meg a becsület,
régóta érzem, rajtam a feszület.
Temettek engem, pedig még élek,
és meglátod te is - a célomig érek.
Ha hallod a hangom, tudod mit jelent?!
hogy engem a világ soha nem felejt!
REF: 2x
Úgy szállnék fent mint egy madár,
felhők felett ahol nincs akadály.
De a szívem úgy fáj, (a szívem úgy fáj)
ezt nem bírom már.. (nem bírom már nem bírom már jóó)
Hekiii: 2. verze
Emlékek jönnek, emlékek mennek,
s' ezekkel együtt dőlnek a tervek.
Nőnek az elvek a határ a végtelen,
megoldást látok 'hol eltűnt az értelem.
Az ég felé tartok mer' azt kérték haladjak,
a sornak a végén le kell hogy maradjak.
Madárnak senki nem szabhat gátat,
hiába szúrnak folyton az ágak.
Fáradtan én is olykor megpihenek,
de nem nézek körbe a hátamba' ki lehet.
Sokszor azt láttam az irigység sárga,
mer' enyém lett végül az életed álma.
(Jaaaa) Az életed álma,
szárnyalok amíg te ott maradsz állva.
Én valóra váltom amit te képzelsz,
én megélem mindent amit te képzelsz.
REF: 4x
Élem az életem akár egy sólyom,
rajtam még mindig nem fog az ólom.
Vadásztak rám, én azt mondom hiába,
isten ilyen kígyókat miért hoz világra?
Érdekek nélkül mondom az igazat,
bízom még abban, hogy ez lesz mi kiragad.
(Jaaaa) Ez lesz mi kiragad,
jól tudom én is, az élet majd kitagad.
Egy pofon erről, egy pofon arról,
felállok mindig, mer' edzek a bajból.
Kéne még valami - hit meg a becsület,
régóta érzem, rajtam a feszület.
Temettek engem, pedig még élek,
és meglátod te is - a célomig érek.
Ha hallod a hangom, tudod mit jelent?!
hogy engem a világ soha nem felejt!
REF: 2x
Úgy szállnék fent mint egy madár,
felhők felett ahol nincs akadály.
De a szívem úgy fáj, (a szívem úgy fáj)
ezt nem bírom már.. (nem bírom már nem bírom már jóó)
Hekiii: 2. verze
Emlékek jönnek, emlékek mennek,
s' ezekkel együtt dőlnek a tervek.
Nőnek az elvek a határ a végtelen,
megoldást látok 'hol eltűnt az értelem.
Az ég felé tartok mer' azt kérték haladjak,
a sornak a végén le kell hogy maradjak.
Madárnak senki nem szabhat gátat,
hiába szúrnak folyton az ágak.
Fáradtan én is olykor megpihenek,
de nem nézek körbe a hátamba' ki lehet.
Sokszor azt láttam az irigység sárga,
mer' enyém lett végül az életed álma.
(Jaaaa) Az életed álma,
szárnyalok amíg te ott maradsz állva.
Én valóra váltom amit te képzelsz,
én megélem mindent amit te képzelsz.
REF: 4x
kapcsolódó videók
