Izzik a por az út közetén,
Hatalmas kutyaszar van a közepén:
Érdekes szagát viszi a szél,
A gyönyörű illat így útra kél.
Messzi tájakra viszi a szellő,
Embernek büdös, de legyeknek kellő.
Mert finom kis csemege, petéknek melegágy,
Hívta a legyeket a szar iránti vágy.
Már ott is van kettő bűzölgő szélen,
Sikamlós oldalát majszolja serényen.
Első két lábuk dörzsölgetik össze,
Hívják társaikat: "Szar van, pajtás, jössz-e?"
Azoknak meg nem kell kétszer mondani,
Mennek, mint a tűzoltók tüzet oltani.
Nem érdekli őket, hogy van-e mennyország,
Csak legelészik a sok zöldhátú jószág.
Szarból van bőven, nem kell a nagy hajtás,
Szar van, pajtás!