Dóra könyököl a zongorán, napos, meleg vasárnap,
Háta mögül Béla gyerek dörgöli a hasának.
De Dóra zihálja: "Nyomd tövig nekem!
Nedvesedjen tőle kipirult fenekem!
Támaszkodni tudok még, bírja még a csuklóm,
Ingereld csak bátran, ingereld a csiklóm!"
Béla gyerek nem rest, a kemény tövig hatol,
Kiszalad a világ kicsi Dóra alól.
Verejték cseppjei az arcát elárasszák,
De mindennapi dolog ez, ha az embert basszák.
Hajának fürtjei lógnak a szemébe,
Ahogyan az a nyárs felnyomul beléje.
De az ajtó mögül léptek hallatszanak,
Dórika rossz voltál, s lebuktál!
A táruló ajtón anyuci lép be,
A mai napot Béla gyerek nem ússza meg élve..