Rossz a szemem, de azért látom
Unalmas, monoton külvilágom.
Rossz a fülem, de azért hallom,
Untat az egész, őszintén bevallom.
Falról egy férfiarc bámul rám meredten,
Képen sört reklámoz, s mosolyog helyettem.
Kifakult arcáról büszkeség árad,
Homlokán szétnyomott rovartest szárad.
Valaki egy hírlappal csaphatta le egyszer,
Borszag és dohányfüst, szidott régi rendszer.
Pohárkoccanásnak, zsivajgásnak zaja,
Élőholt emberek megvitatott baja.
Ez jutott nekünk, a bamba menekülés,
Érdektelenség, életet túlélés.
Pár sör után találok már értelmet szavamban,
Kocsma sötét sarkában elmerülök magamban.