Száz év súlya a vállamon,
a múltam börtönbe zár,
száz év szennyét ha eldobom,
úgy sem jő a megváltás.
Annyi bűn, mi régtől itt maradt ránk,
csak várjuk azt, hogy jöjjön egy új világ.
Hány fohász gyúlt az ajkamon,
mért nem értjük egymást?
Hány könny hullt le az arcomon,
mégis rajtam a vád.
Annyi bűn, mi régtől itt maradt ránk,
csak várjuk azt, hogy jöjjön egy új világ.
Hé, ember, mondd meddig forog még a föld így!?
És a szívünk, mondd meddig doboghat tovább még!?
Velem, vagy nélkülem
úgyis forog majd tovább...
Szűz a szó és a gondolat,
mégsem éri célját,
szűz a szándék a szó mögött,
mégsem érti senki más.
Annyi bűn, mi régtől itt maradt ránk,
csak várjuk azt, hogy jöjjön egy új világ.
Hé, ember, mondd meddig forog még a föld így!?
És a szívünk, mondd meddig doboghat tovább még!?
Velem, vagy nélkülem
úgyis forog majd tovább...
Hé, ember, mondd meddig forog még a föld így!?
És a szívünk, mondd meddig doboghat tovább még!?
Velem, vagy nélkülem
úgyis forog majd tovább...