Száműztek, mert rossz vagyok:
hősködés helyett hallgatok,
s megérteni nem akarom,
mit érezhetnek ők.
Kár volt a könnyekért,
annyi minden - semmiért,
feláldozni az álmokat
nem éri meg rég.
Millió visszafojtott érzés
az agyamat zúzza, feszíti szét,
nem maradt már semmi sem a múltból,
sehol egy emlék, üres a kép.
Szaporodnak az istenek,
nem ismerik, hogy "nem lehet".
"Ha nekem rossz, mért jó másnak"
- mondják, s ezzel odébbállnak.
Sokasodnak az istenek,
gyülekeznek a fellegek,
koromfekete angyal táncol,
kacag, s magához láncol.
Millió visszafojtott érzés
az agyamat zúzza, feszíti szét,
nem maradt már semmi sem a múltból,
az új idő szele arcomba tép.
Sötét angyal, mondd mit remélsz,
mitől jobb az, ahogy te élsz?
Elhoztad hát az új világot,
de én nem kértem, hisz´ látod.
Millió visszafojtott érzés
az agyamat zúzza, feszíti szét,
nem maradt már semmi sem a múltból,
az új idő szele arcomba tép.
Millió visszafojtott érzés
az agyamat zúzza, feszíti szét,
ki vagyok, már azt se tudom lassan,
marad a semmi, meghalt a szép.