Álmosan ásít a hajnali kávé, kérdezi, ki vagyok, s mit kívánnék, pont tőle ezen a majdnem reggelen, csörög az óra, vonyít a kutya, ki csenget?, nincsenek idehaza kérem, máskor jöjjenek értem, a meghívást rakjuk egy másik napra a muszájdzsekinek nincs divatja, lassan a testtel, el a kezekkel, nem vagyok őrült, csak egy kicsit egy kicsit egy kicsit egy kicsit, én is, egy kicsit, te is, másképp látunk mindent, lehajtott fejjel figyeljük, miért néztek hülyének? suttog a város, várja a lármát, kérdezi ki lesz, a holnapi bárány?, pont tőlem – szerinted, érdekel ez engem. egy kicsit én is..