Tűzpiros virág
volt minden csókod, kedvesem.
Emlékszel talán,
akkor kinn a Szigeten.
Zúgó fák alatt
most magam járok csendesen,
s lépteid nyomát
mindhiába keresem.
Egy régen elfelejtett dal
a romok közt bús árván bolyong.
Tűnő álmokból
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Messze szálló, őszi szellő
vidd el az én bús dalom,
súgd meg neki halkan, titkon,
ma is róla álmodom.
Messze szálló, kósza szellő
vidd el az én bánatom,
súgd meg néki lágyan, csendben,
feledni sosem fogom!
Tűzpiros virág
volt minden csókod, kedvesem.
Emlékszel talán,
akkor kinn a Szigeten.
Zúgó fák alatt
most magam járok csendesen,
s lépteid nyomát
mindhiába keresem.
Egy régen elfelejtett dal
a romok közt bús árván bolyong.
Tűnő álmokból
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
előadó:
Pető Csaba
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Berente Imre
szövegíró: Berente Imre
stílus: Táncdal
címkék: Búcsúzós, Csalódás, életérzés, Elveszett, érzelmes, Fájdalmas, Lelkis, Retro, Romantikus, Szakítós, Szerelmes, Szomorú, Találkozás, Történetes
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9666