A tenger hív, az óceán, az óriási víz,
A drágaság, a távolság, az ismeretlen hív.
A szárazföld a múlt melyért a szíved úgyse fáj,
De vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
És érkezéskor érzed már, hogy újra messze van,
De csábítóan távolról már újra szól a hang.
A kábító a szédítő, mely ismét útra hív,
A tenger hív, az óceán, az óriási víz.
A szárazföld a múlt melyért a szíved úgyse fáj,
De vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
És nem számít a sok veszély, a 100 vihar a szél,
Ha vízre szálltál érzded, hogy az élet újra szép.
Mert ott a vízen még az ég is minden percben új,
A halál csak egy kikötő az örök lét az úr.
A szárazföld a múlt melyért a szíved úgyse fáj,
De vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.