A szirten dörren a hullám, a vizen csillan a fény, fölöttem csillagok, alattam tombol a víz. Hol az a távoli földrész, vajon ott mások a nők, parancsom végleges hozzák el bilincsben őt.
Ha megjön majd, az óceánról, ha megjön majd, a vízen át, ha megjön majd és újra lát, majd mit dadog ő és mit teszek én, hisz vártam rá hány éven át.
Talán egy hajót kér újból, hiszen még rabként se fél, és én bár meghalok megadom amit csak kér. Aztán egy új földre indul, hol nem járt senki se még, hiszen e férfinak egy földrész nem volt elég.
Ha megjön majd, az óceánról, ha megjön majd, a vízen át, ha megjön majd és újra lát, majd mit dadog ő és mit teszek én, hisz vártam rá hány éven át.
Ha megjön majd, az óceánról, ha megjön majd, a vízen át, ha megjön majd és újra lát, majd mit dadog ő és mit teszek én, hisz vártam rá hány éven át.