A Piaf! The Show után hamarosan érkezik a Paris! The Show
tovább
Toscanelli halála
Kolombusz Kristóf Rock Opera
Megérkeztünk, partot értünk, öreg hallod, öreg élünk,
Már a kalóz flotta messze, itt kikötni nincsen mersze.
Hányan jöttek, hogy gyilkoltak, szúrtak, vágtak, kaszaboltak,
De most végre partot értünk, öreg hallod, öreg élünk.
Hallom, hallom még hallom.
Hallom, hallom még hallom.
Megérkeztünk, partot értünk, öreg hallod, öreg élünk,
Hozok neked segítséget, hazaviszlek öreg érted.
Nem kell, nem kell már nem kell.
Nem kell, nem kell már nem kell.
Testem várják lent a mélyben, lelkem várják fent az égben,
Akkor aztán partot érek, földi útról égbe térek
Bízzál, bízzál csak bízzál.
Hallgass, hallgass most hallgass.
Hallgasd meg fiam egy haldokló szavát,
Rád bízom most az életem javát,
Rád bízom most a titkos tudást, a jövendő útvonalát.
A föld melyen élünk, egy gyönyörű gömb,
Álom csak rajta a lent és a fönt,
S a földön-e gömbön nincsen határ,
Ki elindul mind körbe jár.
Mert mindig új úton jár a jövő,
Mindig új köpenyt ölt az idő,
Mindig új vizen jár a hajó,
Új gondolatnak teste a szó.
Mindig új úton jár a jövő,
Új hajót vár új kikötőt,
Minden percben új a világ,
Új tájak várnak, új csodák.
S ha eképp a földön az út körbe ér,
Ki nyugatra indul az keletre tér,
S megleli így a dús Indiát,
A jövendő útvonalát.
Jól érted fiam, a haldokló szavát,
Rád bíztam most az életem javát,
Rád biztam most a titkos tudást,
A jövendő útvonalát.
Mert mindig új úton jár a jövő,
Mindig új köpenyt ölt az idő,
Mindig új vizen jár a hajó,
Új gondolatnak teste a szó.
Mindig új úton jár a jövő,
Új hajót vár új kikötőt,
Minden percben új a világ,
Új tájak várnak….. Rekvieskat impace.
Már a kalóz flotta messze, itt kikötni nincsen mersze.
Hányan jöttek, hogy gyilkoltak, szúrtak, vágtak, kaszaboltak,
De most végre partot értünk, öreg hallod, öreg élünk.
Hallom, hallom még hallom.
Hallom, hallom még hallom.
Megérkeztünk, partot értünk, öreg hallod, öreg élünk,
Hozok neked segítséget, hazaviszlek öreg érted.
Nem kell, nem kell már nem kell.
Nem kell, nem kell már nem kell.
Testem várják lent a mélyben, lelkem várják fent az égben,
Akkor aztán partot érek, földi útról égbe térek
Bízzál, bízzál csak bízzál.
Hallgass, hallgass most hallgass.
Hallgasd meg fiam egy haldokló szavát,
Rád bízom most az életem javát,
Rád bízom most a titkos tudást, a jövendő útvonalát.
A föld melyen élünk, egy gyönyörű gömb,
Álom csak rajta a lent és a fönt,
S a földön-e gömbön nincsen határ,
Ki elindul mind körbe jár.
Mert mindig új úton jár a jövő,
Mindig új köpenyt ölt az idő,
Mindig új vizen jár a hajó,
Új gondolatnak teste a szó.
Mindig új úton jár a jövő,
Új hajót vár új kikötőt,
Minden percben új a világ,
Új tájak várnak, új csodák.
S ha eképp a földön az út körbe ér,
Ki nyugatra indul az keletre tér,
S megleli így a dús Indiát,
A jövendő útvonalát.
Jól érted fiam, a haldokló szavát,
Rád bíztam most az életem javát,
Rád biztam most a titkos tudást,
A jövendő útvonalát.
Mert mindig új úton jár a jövő,
Mindig új köpenyt ölt az idő,
Mindig új vizen jár a hajó,
Új gondolatnak teste a szó.
Mindig új úton jár a jövő,
Új hajót vár új kikötőt,
Minden percben új a világ,
Új tájak várnak….. Rekvieskat impace.
kapcsolódó videók
keressük!
