Nem kell már félned, ez egy utolsó rohanás,
Most rendbe jön minden, mert mindenki rád vigyáz.
De a sötét szobákat nem felejtem el:
A fekete lepke magában énekel.
Egy idegen nap túlélési esély,
Csak néhány perc volt belőle az enyém.
Mosolygok inkább, hogy ne lássátok át,
Egy lépésen múlott a végső zuhanás.
Csak állunk és várunk, s csak hull az eső,
Csak állunk és várunk, s csak fut az idő.
Én itt vagyok, s látom, hogy mindenki élni akar,
Az idő eljött hát, hát végezzünk hamar!
Az acélos imák az égnek feszülnek,
Az álmaim talán még megmenekülnek.
Kevés itt minden, hiába vársz,
Időtlen időket késhet a megváltás...